NLPtrainer | Brain Happiness - Felejtésről

Felejtésről

Milyen jó is lenne, csak klikkelni egy gombra … esetleg egy színes pilula, és a felejtés máris teljes, tökéletes és végleges. Sokak vágyálma, s nem egy művészt, írót, filmrendezőt is megihletett már a tökéletes felejtés. A hajdan volt kedves, szerető, férj, feleség, de általában bármilyen érzelmileg megrendítő élmény emlékének végleges törlése. Mi lenne ha, … ha csak egyetlen klikk, s a Nap újra ragyogó lilán sütne, az ég zöld, a fű kék … (lehet, videó kártyát is cserélni kell). És vannak nem is kevesen, akik mindent meg is tesznek azért, hogy így legyen. Pedig …

De közelítsük meg a dolgot máshonnan. Szoktál beszélgetni magaddal, magadban? Biztosan. De mielőtt a pszichiáter számát keresnéd, segítek. Idézz csak fel egy meg nem oldott konfliktus helyzetet, egy téged rosszul érintő döntést, mikor meg se kérdezték a véleményed. Mi történt utána, mondjuk hazafelé menet? Mégis csak jól elmondtad a véleményed. Megtaláltad a helyes megoldást. Magadban. Ezt hívják lépcsőházi bölcsességnek. De nincs nagy gáz, jobb későn …

Szerencsésebb emberek – s ha egy kicsit oda figyelsz magadra, rájöhetsz, te is közéjük tartozol – nem csak ilyen horrorisztikus helyzetekben szoktak beszélgetni magukkal. Ajándékot veszel a kedvesednek, talán egy sálat, kendőt, s szinte látod a mosolyát, amikor kibontja, nézegeti, hallod mit szól hozzá, sőt már a vásárlás előtt is tudod, mit mond, hogy tetszik neki. Sokan volt tanáraiktól, szüleik emlékétől kérnek tanácsot. Még akkor is, ha már rég … Hogyan lehetséges ez? Az igazán fontos emberek – és sajnos a jelentéktelen, méltatlanok is – bennünk élnek. A tudat leképezi őket egy-egy részünkbe. Talán úgy, mint egy modellt, tervrajzot, emlékek, helyzetek, viselkedések, képességek, értékek, emlékek, jó szándékok tárát. És ha egy résztől, egy személytől valami megbocsájthatatlan fájdalom ér, a tudat ösztönösen védekezik: megpróbálja leválasztani, eltávolítani ezt a részt. Hát ez nem tartozik a világ legkellemesebb élményei közé. Bár ezzel még rendszerint nem történik nagy baj. A gond az, hogy a lehasított rész nem csak az időközben méltatlanná vált személyt reprezentálja, hanem egy csomó vágyunkat, álmunkat („igazán lehetne már családom, gyerekem, barátaim, hitem magamban, túl lehetnék ezen, meggyógyulhatnák már végre” stb.) is képviseli. Természetesen a hozzájuk kapcsolódó értékeinkkel, képességeinkkel egyetembe. („Én már egyedül élem le az életem, nem keresek senkit, minek is, jó ez így”). És amikor még egy kicsit tudatosan rá is segítesz a dologra, elnyomod, elfordulsz ettől a részedtől, ezektől a dolgoktól is elfordultál.

Érdemes lehet még egyet csavarni a hasonlatok tömegén – pusztán a káosz kedvéért. Mert ezek a lehasadt részek nem érzik magukat valami túl jól. Hajlamosak úgy viselkedni, mit egy-egy üres vegyérték. Kapcsolódnak jelen élethelyzeted valamelyik szereplőjéhez. Sokszor nem is épp a legjelentősebbhez. És akkor megint egy pasi, egy nő, már megint izzad a tenyered, már megint szerelem. Persze te már tapasztalt, s tanult vagy, nem kevés gyanakvással, s keresed a figyelmeztető jeleket, hogy még idejekorán, minél gyorsabban, mielőtt nagyon fájna … és a jelek jönnek. Az önbeteljesítő jóslatok már csak ilyenek. A káosz pedig máris előállta ezen az életterületen.

A kérdés, hogy hogyan tudjuk újra kontrollunk alá vonni ezt a lehasadt részt, visszaintegrálni a nagy egészbe, mert mégis csak jó lenne normálisnak tekinteni a vágyainkat, megvalósítani az álmainkat.

  1. Először is azonosítsuk azt a részünket, amelyik most a gondot okozza. Ez nem könnyű, mert valahányszor arra gondolsz, egyből az a „szemét alak” jut az eszedbe … Vele meg már nincs gondod.
    Gondolj bele, mit jelent számodra ez a helyzet. Mi változott a jelenben és a jövőben, amikor előállt? Mit jelent ez másoknak, mit szólnak hozzá? Figyeld meg, mit és hol érzel a testedben! (Ez akár csalóka is lehet, mert sok esetben kifejezetten pozitív érzés is kapcsolódhat hozzá. „Végre megszabadultam”, „nem járt túl az eszemen”, „ennél én sokkal jobbat érdemlek”. Szóval ne egy +/- minőséget, hanem egyszerűen csak egy érzést keress. Talán könnyebb lesz úgy, ha meg is érinted azt a helyet, ahol érzed a jelenlétét) Természetesen lehet ennek formája, kiterjedése, anyaga, súlya, színe, fényessége, hangja, intenzitása, illata, esetleg akár még íze is – nem pusztán egy testi érzés.
    Amikor sikerült beazonosítnod, köszönd meg, hogy jelentkezett.(Ez különösen akkor fontos, ha már korábban harcoltál ezzel a részeddel, megpróbáltad erőnek erejével megváltoztatni, elnyomni, kiiktatni az életedből, morálisan megítélni, elhallgattatni, túllépni rajta – vagy annyi más fondorlatot elkövetni ellene: köszönd meg, hogy egyáltalán még szóba áll veled)
  2. Keressük meg a dolog pozitív szándékát! Kérdezd meg ettől a résztől: „Mit akarsz, milyen jó dolgot akarsz tenni velem, értem?
    (Ne lepődj meg, ha ilyeneket mond: „barátság, szeretet, őszinteség, gyerek, bizalom”, stb., sb.)
    – Miközben kérdezed, mindig legyen pozitív, elfogadó, megbecsülést sugárzó a hangod, gondolatod, hisz valamikor ő biztosan nagyon jó dolgokat tett neked, s ma is tiszták és nemesek a szándékai, csak a körülmények változtak. És rendszerint ez a részünket épp úgy nyomasztja, mint minket. (Gondolj csak bele, hogy az eltelt időszakban mennyi negatív visszajelzést kaphatott tőled is, másoktól is.) Azért ez fáj is rendesen.
  3. Kérdezd meg, hogy hajlandó-e együttműködni veled, s új, alternatív megoldásokat kialakítani, hogy elérje célját, azt a pozitív dolgot, amit szeretne neked. Hívd segítségül a kreatív részedet, hogy alakítson ki legalább három lehetséges alternatív megoldást, amivel ez a rész elérheti a célját. Minden egyes alternatívát kínálj fel a kérdéses részednek elfogadásra. Hogy érzi, ez a megoldás van olyan jó, vagy talán jobb is, mint a régi? Eléri a célját? Min változtatna, hogyan alakítaná? Mire lenne még szüksége, hogy tényleg működjön? – Ez egyfajta tárgyalás, amelyen a kreatív részed, és a „hibás” viselkedést produkáló részed egymással egyeztetve, együttműködve keresik a megoldásokat. És Te most „csak” közvetítő, moderátor szerepben vagy. Vedd észre, minél jobban bevonódik a lehasadt rész a megoldás keresésébe, annál közelebb és közelebb kerül.
  4. A viselkedéseink rendszert alkotnak, így ha egy valamit megváltoztatunk, az rendszerint számos más területen is változást okoz. Tehát amikor egy alternatíva jó, elfogadható az érintet rész számára, fontos hogy megkérdezd a többi részedet is, hogy ők mit szólnak hozzá, mit javasolnak, hogyan tehető megoldás még jobbá? (Ez megint egy tárgyalási helyzet. Ha a végeredmény nem elfogadható az érintett rész számára, vesd el az alternatívát és keress egy másik megoldást: lépj vissza a 3.ponthoz!)
  5. Amikor az alternatív megoldás minden rész számára elfogadható, keressetek egy-egy szimbólumot, ami összekapcsol benneteket (pl. egy virág fűzér, egy arany lánc, vagy bármi, ami az összetartozást, egységet jeleníti meg számotokra) és ezzel együtt add oda az érintett résznek. (A szimbólum abban is segít majd, hogy könnyebben előhívd a kívánt megoldást, adott helyzetben elég csak mondjuk az aranyláncra gondolnod). Tehát most már legalább három alternatív megoldásod van, három szimbólum áll rendelkezésre. Köszönd meg a részeidnek, hogy együttműködtek egymással, s új élhető megoldásokat találtak, majd bocsájtsd el őket.
  6. Gondolatban képzelj el, idézz fel egy olyan majdani helyzetet, amelyben szükséged lesz ennek a részednek a támogatására, s figyeld meg, hogy alakul most a dolog az új viselkedésekkel. S ha elégedett vagy, idézz fel még egy hasonló helyzetet a jövőben.

Gyakorta az is előfordul, hogy sikerül oly hatalmasat belerúgnod (na jó, nem neked, hanem annak a fránya tudatnak) a lehasadt részbe, hogy az messzire repül, nagyon messzire. És talán soha nem kerül elő. A számodra felismerhető formában. De ez már egy másik történet.

   NLPtrainer | Brain Happiness
   Online tanácsadás – Skype: NLP.trainer

   Érezd jól magad – http://www.facebook.com/NLPmeeting
   Life-Coaching – https://plus.google.com/u/0/communities/102241718502546133563